, hangutánzó fn. tt. keh-et v. ~ět, harm. szr. ~e. Kóros állapot, midőn valaki a légcső csiklándozása következtében a levegőt erős hangon nyomja ki a tüdőből. Ha a keh nagyobb fokra lép, s némi rekedt hanggal jelenkezik, hurut-nak mondjuk. Száraz keh, mely semmi nyálkát nem vet ki. Keh bántja a lovat. A lovaknak egyik szokottabb nyavalyája. Hasonlók hozzá hangban is a sínai khi (tussis), szanszkrit kaç, persa khuf-iden, finn kohjo, köhkä, német keuch, keuchen. Hangváltozattal köh, melyből: köhög, köhécsel erednek.