, (kegy-etlen) mn. tt. kegyetlen-t, tb. ~ěk. 1) Széles ért. gyöngéd, finom, részvevő érzelmek nélkül való, mit a kegytelen szabatosabban kifejez. 2) Szoros ért. durva, szívtelen, vad érzésü, ki nemcsak nem mutat szelíd jó érzelmet mások iránt, hanem másokat tulzott szigoruságával bánt, kinoz, üldöz, gyötör, vagy gonosz indulattal sérteget, szenvedni, kinlódni enged, vagy épen kényszerít. Kegyetlen atya. Kegyetlen urak, zsarnokok. Kegyetlen katonák, hadvezérek. Kegyetlen, mint a farkas. (Km.). 3) Átv. ért. ami szenvedést okoz. Kegyetlen sors. Kegyetlen bánásmód. Kegyetlen zordon idő. Kegyetlen fegyverek, kínzások.