, (kegy-es) mn. tt. kegyes-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Gyöngéd, finom, nemes érzelemből jóakaró, jótevő. A mi urunk igen kegyes. 2) Kegyet jelentő. Kegyes tekintet, pillantás. Kegyes arcz, mosoly. 3) Erkölcsi, és vallási tekintetben jámbor, ájtatos, vallási kötelességeit hiven és buzgón gyakorló. Kegyes nők. Kegyes szerzet, kegyes oskolák. Kegyes alapítványok, melyeknek czélja a vallást és erkölcsiséget előmozdítani. 4) Törvényes ért. kegyes biró, ki a vádlottban az emberi gyarlóságot, valamint jó tulajdonságait tekintetbe veszi, s nem fölötte szigorú. Kiki kegyes biró magának. (Km.). 5) A nyájas társalgási nyelvben am. jó, szives, valamit más kedveért tenni hajlandó. Kérem, legyen oly kedves. Ön igen kegyes. 6) Molnár Albert szerént hajdan jelentett hőst is; kegyes személy am. heros, heroina. Vajjon nem-e a pius Aeneas lebegett előtte, midőn a kegyes szónak ezen értelmét is adá?