, (ked-v-etlen) mn. tt. kedvetlen-t, tb. ~ěk. 1) Kinek jó kedve nincs, a legszélesebb ért. véve. Különösen: boszus, haragos, komor, szomorú, nehezen felviduló. Kedvetlen az öreg, olyan mint a láncz, ha fölveszik is jaj, ha leteszik is jaj. Kedvetlen a beteg, a kárvallott.
"Árpa kenyér keletlen,
N N kelletlen,
A vendége kedvetlen.
Néhai kortesgúnydal.
2) Ami rosz kedvet csinál, ami nem tetszik. Kedvetlen dolog. Kedvetlen hír. Kedvetlen itélet.