, (ked-v-es) fn. tt. kedves-t, tb. ~ěk. Személy, kihez különös szeretettel, vagy szerelemmel vonzódunk. Kedveseinket idvezleni, tőlök bucsuzni.
"Hogy ha eljősz hozzám, kedves,
Kérlek hosszu utat ne vess.
Népdal.
Szép vagy, kedvesem. (Hunyady-Opera). Kedvesnek, kedves gyermeknek sok a neve. (Km.). Legkedvesebb, a mit önként adnak. (Km.).