, (ked-esz) fn. tt. kedesz-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A két főbbhímesek seregébe és fedetlenmagúk rendébe tartozó növénynem; csészéje vagy ajakas, vagy rendes ötfogú; virágzás után a csésze torkát szőrök zárják be, vagy pedig a csésze fogai. Diószeginél: démutka. (Thymus). A görög név (ϑυμóς) jelentése után a ked törzsből alakították; noha a görögben a hangsulynál fogva különbözők: ϑúμος (Thymian), és ϑυμóς (kedély stb.)