, (kecske) fn. tt. kecskét. Csangósan: keczke, melyből a Keczkés családnév am. Kecskés. Törzsöke kecs, egy a keczél, keczmereg szók kecz gyökével, s jelent élénk könnyü mozgást; vastaghangon kacz, mely megvan a kaczér (salax, lascivus) kaczki szókban. A kecs v. kecz v. kacz elavult igék, melyekből lett a gyakorlatos kecseg v. keczeg kaczog; keczegő kaczogó; keczege kaczoga; keczge kaczga, keczke (v. kecske), kaczka v. kaczki. Valamint a kaczér, kaczki szók eredeti értelme: ficzánkoló, nemi ösztönből ugrándozó: hasonlóan a kecske jelenti a kérődző barmok neméhez tartozó azon állatfajt, mely élénk, csintalan szökdelései által különösen kitűnteti magát, s mintegy közmondássá lett: Ugrál, mint a kecske. Fajai: a) Szelid, közönséges kecske, mely igen az emberekhez szokik, s mindenféle fűvet eszik, a kertek, cserjés erdők nagy pusztítója. (Capra hircus L.) A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. (Km.). Kecskére bízni a kertet. (Km.). Szereti, mint kecske a kést. (Km.), Kecske sem menne a vásárra, ha nem hajtanák. (Km.). Vén kecske is megnyalja a sót. (Km.). Tarka, fejér, fekete, gubás kecske. Várj tejetlen gubás kecske. (Faludi). Kecskét szakáláról, szamarat füléről. (Km.). Kecskéről gyapjút, szerecsenből hattyút. (Km.).
"Ütik a fekete kecskét,
Verik a barna menyecskét.
(Népd.)
b) Angorai kecske, hosszu selyemfinomságu szőrrel, melyből a legfinomabbat teveszőrnek hívják. c) Havasi kecske v. zerge. d) Kaukazi k. e) Indiai k. f) Guineai k. Átv. ért. csillagzat az égen, melynek legfényesebb csillaga: kocsis. (Auriga in Capella). A kecske v. keczke szóval rokon a török kecsi, német Zicke, Ziege és Geiss, Gemse.