, (kecs-ěg-tet) áth. m. kecsěgtet-tem, ~tél, ~ětt, par. kecsěgtess. 1) Valakit kecses, kedves, szép, gyöngéden gyönyörködtető érzelmekre gerjeszt. Reménynyel, szerelemmel kecsegtetni valakit. 2) Ilyetén érzelmek felgerjesztése által csalogat, magához vonzani, édesgetni törekszik. Szép igéretekkel magához kecsegtetni a tapasztalatlan leányt.
"Síma száddal mit kecsegtetsz,
Mit nevetsz felém?
Csokonai.
3) Gyermeket kecsegtetni am. kényeztetni. Rokon vele a gedél, gedélget, a görög γηδεω, német götzen, ergötzen, V. ö. KEGY.