, fn. tt. kecs-et. 1) Elavult szó s am. kics, kis, melyből eredt némely szójárásban kecsély fordítva csekély. 2) Kedves, vonzó, szemet gyönyörködtető tulajdonság, kivált a női alakon, arczon. A cs jelentése itt csín. Termetnek, arcznak bájoló, szelíd kecsei. Minden női kecsekkel ékesitett szűz.
"Oh ki volna boldogabb mint én,
Titkos kecseid szemlélhetvén.
Kazinczy F.
Származékai kecses, kecseg, kecseget, kecsegtet, kecsegtetés. V. ö. KE gyökelem.