, (kecz-e) fn. tt. keczét. 1) Csúcsos, zsákforma háló, melyet a víz fenekén húznak. Törzsöke a csúcsos hosszukást jelentő kecz, mely rokon a kěcsěg (tejes fazék), és kěcsěge (hegyes orru hal) szók kecs törzsökével. 2) Tisza mellékén kecze jelenti azon ihar- vagy bükfa lábacskát is, mely a hegedűn a húrt fentartja. Ez értelemben rokon a fa kecske és keczke szókkal. V. ö. KECZKE. 3) Ficzkándozó mozgás a keczebecze szóban.