, (kecs-e) fn. tt. kecsét. 1) Elavult szó, jelentett bizonyos szabásu palástot, köpenyt. Vörös skárlát kecsét függesztett vállára. (Gyöngyösi). Valószinüleg gyöke a mozgást jelentő kecs v. kecz, mivel a függő palást ideoda lebeg. Rokon vele a szintén függő bőrpalástot jelentő kaczagánynak kacz gyöke. 2) Rokon a kicsi, kedveset, szépet jelentő csecse szóval.