, (keb-el) mandsu nyelven: khefeli, törökül kojun); fn. tt. kebel-t v. keblet, tb. ~ek v. keblek, harm. szr. ~e v. keble. Kicsinyezője: kebelke v. keblecske. Gyöke keb rokon öb, köb, csöb, göb gyökökkel; továbbá a děběr csěběr gěbre szók děb csěb gěb gömbölyüt jelentő jelentő gyökeivel, s alakjára nézve olyan, mint: lebel, köböl, öböl. A b szerepe itt különösen: bőség. Sőt gyökének (keb) azonsága a köb gyökkel, kitetszik egy régi költemény következő verséből is.
"A kik magyaroknak pártjokon valának,
Azoknak népektől sírok ásatának,
És föld köbelében béhomlíttatának
Ellenség testeket hagyják az vadaknak.
A kenyérmezei diadalról Temesvári István 1569-ben (Thaly Kálm. gyüjt.).
Széles ért. kerek, öblös, kikanyarított tér; kör; mint föntebbi példában, és
"Éjszaki vársarkon terem áll a föld kebelében.
Vörösmartynál.
Innen bekebelezni valamit am. bizonyos körbe, kerületbe, társasági karba fogadni. Szoros ért. azon körös öböl, melyet a férfinál és nőnél a csecsek közti mellüreg képez. Valakit keblére szorítani, fogadni, venni. Ábrahám kebele átv. ért. mennyország. "Hogy úr őt kegyilméhel Ábraám, Ízsák, Jákób kebelében helyhezje. Régi halotti beszéd. Még szorosabb ért. jelenti a szív tájékát, innen képes költői nyelven am. részvevő, gyöngéd, hajlandó szív, indulat. Anyai, testvéri, baráti kebeltől vigasztalást nyerni. Valakinek kitárni kebelünket. Örömtől dagadó, fájdalomtól szorongó kebel. Kebelből kiszakasztani a gyülölt tárgy emlékét. A kedves képét mélyen kebelbe zárni.
"A kebel láng érzeményi
Vértolulás kínjele.
Kölcsey.
"Kidúlva e kebel hajdanti kéje.
Kisfaludy K.
"A vad éjszak vad szelével
Délre sohajt e kebel.
Vörösmarty.
Jelenti azon hézagot vagy üreget is, mely a mell és a mellet takaró ruha között van. Dugd hamar kebledbe e levelet. Keblébe nyúlni. Födelem, kebelem nem kigyónak való. (Km.). Eperjet szed más kebelbe. (Km.). Hátán háza, kebelében kenyere. (Km.).