, (kav-illál) önh. m. kavillál-t. Székely tájszó, am. csavarog, tekereg, csatangol. Összetétetett a görbét jelentő ka, és menést, illanást jelentő illa szókból; ka-v-illa am. görbe, csavargó járás, bujdosás, ka-v-illa-al am. görbe, csavargó uton jár, bujdosik. Mondják a kézről is: kezével kavillál. (Mándy Péter). Rokon vele: kóvályog. A latin cavillor mást jelent. V. ö. KAVAROG.