, (jut-al-om) fn. tt. jutalm-at, tb. jutalm-ak. 1) Bér vagy dij, mely valakinek szolgálat, fáradság, érdem fejében jár, és jut. Aki mint cselekszik, ugy veszi jutalmát. Milyen a munka, olyan a jutalom. Aki idegen ebnek kenyeret hány, nem veszi jutalmát (km.). Jutalmát várni, adni. Földi, mennyei jutalom. 2) Különösen, kitüzött díj azok számára, kik bizonyos pályán versenyeznek. Jutalmat tenni föl, valamely tudományos kérdés megfejtésére. Első, második, harmadik pályanyertes számára igért jutalom. A jutalmat elnyerni. Jutalomért versenyezni. Különböztetésül V. ö. JUTALÉK.