, (jó-szág-os) mn. tt. jószágos-t v. ~at, tb. ~ok. Jószággal biró, kinek jószága van. Jószágos nemes ember. Jószágos kolostor, szerzetes rend. V. ö. "JÓSZÁG. A régieknél jóságos helyett is.
"Tanulj tűlem jószágos cselekedetet,
Mástól pedig szerencsét s annak gyümölcsét."
Zrinyi M.