, (jö-tt) a jő igének multja, és mult részesülője, mely személyragozva főnév gyanánt használtatik, s am. jövet, jövetel. Valakinek jöttét várni. Jöttömben v. jöttömkor rablókkal találkoztam. Jöttében mentében sokat látott, hallott. Jöttön jőni am. sietve, nyakrafőre jőni.