, (jó-oz-an-od-ik) k. m. józanodtam, ~tál, ~ott. 1) Részeges, mámoros állapotból kiderülni kezd, s lelki tehetségei rendes müködéseiket folytatni kezdik. 2) Elfogultsága, tulságos, ábrándos gondolkozásmódja lassan-lassan szünik, a tárgyak és dolgok mivoltát tisztábban, világosabban látni kezdi. Fel-, meg-, kijózanodni. Férfi korban az ifjuság ábrándaiból kijózanodni.