(jó-volt) ösz. mn. Csak személyragozva divatozik: jóvoltom, jóvoltod, jóvolta stb. Jelent jóakaratot, belső jó hajlamot, melynél fogva valaki önként, önszántából jót akar, és jót tesz. Innét: jóvoltomból, jóvoltodból, jóvoltából stb. am. saját jóakaratomból, jóakaratodból, jóakaratából. Tettem a mit jóvoltom szerént tehettem. Nem kételkedem jóvoltod felől.