, (jó-těvő) ösz. mn. Aki másokkal jót tesz, ki mások javára, boldogságára, örömére tesz valamit. Jótevő urak, asszonyságok. Mint főnév jelent személyt, ki különösen segít valakin, s annak javát előmozditja, pártfogó. Legnagyobb jótevőm meghalt. Imádkozni a jótevőkért.