, (jó-tékonyság) ösz. fn. tt. jótékonyság-ot, harm. szr. ~a. 1) Tulajdonsága embernek, melynél fogva másokkal jót szeret tenni. Némely emberrel mintegy vele született a jótékonyság. 2) Némely tárgyaknak tulajdonsága, melynél fogva az emberiség javára szolgálnak. Kegyes intézetek, alapítványok jótékonyságában részesülni.