, (it-al) fn. tt. ital-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Cselekvő ért. am. ivás. Italközben öszveveszni vagy megbarátkozni. Italharczra kihíni valakit, azaz ivási versenyre. 2) Azon folyadék, melyet iszunk. Vízital. Szeszes italok. Borital, sörital. Édes, savanyú, keserű ital. Jeges ital. Orvosi ital. Egy italbort meginni. Álomitalt bevenni. Isteni ital. Kifizetni az ital árát. Vizitaltól nád terem orrodban. (Km.). Ezen ital nem csúszik. Erős italokkal élni. Italpénz, helyesebben: borravaló, Étel, ital, álom, szükséges e három. (Km.).