, (isz-ony-od-ik) k. m. iszonyodta, ~tál, ~ott. Iszonyú félelem keletkezik benne, iszonyt kezd érezni, mely folytonosan növekedik; iszonynyal elfordúl vagy el kezd fordulni valamitől. Abban aki iszonyodik, az iszony kezdődik, fejlődik, aki pedig iszonykodik, abban az iszony tartósan megmarad. Távolitó ragu neveket vonz. Ember, én iszonyodom tőled. Még a nevétől is iszonyodom. Eliszonyodni valamitől.