, (isten-ség) fn. tt. istenség-ět, harm. szr. ~e. 1) Isteni lény, isteni természet. Jézus istenségét hivő keresztények. Jézus istenségét tagadó hitlenek.
"Légy jelen, könyörgünk, mostan azok ellen,
Azkik káromkodnak Istenséged ellen!
Thaly K. szerént a XVI v. XVII. századból.
2) Isten. Fölséges, örök, mindenható Istenség. Imádunk szent Istenség. "Azért az úr Istenség úgy akarja, hogy mind földön mennyön, csak az szent békeség maradjon meg. Góry-cod.