, jobban: ISTENNŐ, (isten-nő) fn. tt. istenné-t v. istennő-t. A régiek hitregéi szerént am. Isten gyanánt tisztelt, imádott nőszemély, vagy isteni erő, hatalom nőszemélyben ábrázolva, milyenek voltak: Juno, Venus, Diana, Galatea stb.
"Ragyogsz felém, éj csillagfátyola,
Könyűmön rengesz, hold, szelíd istenné!
Ah, nem levék az éghez hívtelenné,
Reményem mégis messze pártola.
Szemere Pál.