, (isten-sugallás) ösz. fn. Széles ért. isteni működés, mely által Isten, mintegy közvetlenül fölvilágosítja értelmünket, s az erkölcsileg teendőket tudtunkra adja. Így neveztetik azon tudomás is, melyhez ember ily rendkivüli módon jut. Istensugallásból történt, hogy stb. Szorosb bibliai ért. az isteni ihlés azon neme, mely által Isten emberi észt fölülmuló erkölcsi tárgyakat, vallási tanokat, s emberileg előre nem látható jövendőket kinyilatkoztatott a profétáknak, s más választott hiveinek.