, (isten-ész) ösz. fn. Isteni ész. 1) A legfőbb lénynek tulajdonított észbeli erő; 2) az emberekben az isten eszéhez hasonlító lelki tehetség.
"S most helyettök hófehér burokban
Jár a béke s tiszta szorgalom;
S a müvészet fénylő csarnokokban
Égi képet új korára nyom;
S míg ezer fej gondol istenészszel,
Fárad a nép óriás kezével.
Vörösmarty (Liszt Ferenczhez).