, ISPITÁL, fn. tt. ispitály-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Ugyanaz a latin hospitale, német Spital szókkal. 1) Eredeti latin értelménél fogva jelent ingyenszállást az utazók, kivált régi bucsujárók, zarándokok számára, milyeket a magyaroknak is állitott szent István király Jeruzsálemben és Rómában. 2) Ápoló intézet, elöregedett és tehetetlen, vagyontalan polgárok, s más szegények táplálására. 3) Kórház, kóroda. Vármegyei, városi ispotály. Meghalt a katonai ispitályban.