, fn. tt. ispán-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. Eredetét köz hiedelem szerént a német Gespann szótól vette volna, mely régi német nyelven am. valamely hivatalnoknak hasonló rangu és hatalmu segéde, aki mintegy öszve van vele fogva. Lásd a czikk végén. Nálunk jelenleg 1) alsóbb rendü urodalmi tiszt, ki a pajtamesternél fölebbvaló, a kasznárnál pedig alantabb áll, s a néhai urbéri rendszer mellett főkötelessége volt a robotokat, s más urbéri tartozásokat végrehajtani, vagy az urodalmi majorságokra fölügyelni, a gazdasági munkákat intézni stb. Hajnalban jó korán, ott terem az ispán, kezében a csákány, robotra szólítván. (Parasztdal). Nagy uram, ispán uram. 2) A vármegyék főnökei; különösen kit a király nevez ki, főispán (Comes parochianus, upremus comes), kit pedig a vármegye rendei választanak: alispán, (Vice-Comes). Első alispán, másod alispán, helyettes alispán. A főispánnak régente csak egyszerűen ,ispán vala a neve: "Miért hogy az Endre király Vata ispánnak kegyetlenségöt hagyott vala tenni ez országban. (A Carthausi névtelen. Toldy. F. kiadása). A törökben is eléjön: iszpán alakban.
Ha szabad min nyelvünkhöz folyamodni: (aminthogy nem is emlékezünk, hogy valaha a régiségben g-vel jönne elé: gespán, gispán), bán a perzsa nyelvben am. bánó, aki valamivel bánik, továbbá: úr, főúr, vezér; ugyanez a zendben és szanszkritban van, a sínai, valamint régi hunn nyelven váng, vám (a sínai nyelvben nem levén b betű, ezekben is rokon v-vel pótoltatik, t. i. a régi hunnok történetei is csak a sínai korrajzok után jöttek tudomásunkra), am. a császár után következő főúr, mint nálunk a ,nádorispán A régi magyar Passióban is (Toldy F. kiadása) Pontius Pilatus ,ispán-nak neveztetik, mely a Vulgatában ,praeses a görög szövegben: ηγεμων; ez utóbbi főnököt, igazgatót stb. jelentvén. A mongol nyelvben is van am. fejedelem. Ezek szerént ,ispán, annyi volna, mint ,ősbán vagy ,őszbán. V. ö. BÁN.