Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ISMÉR, ISMER, (ős-me-er) áth. m. ismér-t. Valamiről régebben szerzett tudás-, értés-, felfogással bír, valamiről isméje, azaz ős tudata, emléke van; különösen valaminek megkülönböztető jeleit elméjében felfogta és tudja. Ismerlek tollaidról jó madár. Ismerem, mint a rosz pénzt. (Km.). Hát te már nem ismersz engem? Sok darab kenyeret kell megenni, mig ember egymást megismeri. (Km.). Régen ismerjük mi egymást. Ismerd magadat. Reáismerni valakire. Te félreismersz, (azaz balul ismersz) engem. Kiismernélek ezer közől is. Hibásan használják némelyek az elismer igét, midőn a német verkennen helyett veszik, mi helyesen magyarul: félreismer; ellenben elismérni valamit am. tudomásul elfogadni vagy megvallani, hogy ismérjük, tudjuk, pl. o. Ezen kéziratot elismerem v. el nem ismerem magaménak. Minthogy törzsökeül az isme főnevet veszszük, elemzésileg mindig ismér volna (hosszú é-vel), mint: íge, ígér. Azonban a két éles hang kikerülése végett az életben rendszerént rövidül használtatik: ismer, ismerkedik, ismeret stb. Másképen: ösmer v. ösmér, és esmer v. esmér.