, (isme-tan) ösz. fn. Az elméleti bölcsészet része, mely azon eszméket és elveket fejtegeti, melyek alapjai minden ismereteinknek. Az ismetan a tapasztalati ismék alapjait, a létezőnek sarktulajdonságait vizsgálja, milyenek a tér, idő, okiság stb. (Gnoseologia).