, am. úgy amint Isten teremtette, úgy amint Isten kezéből kijött.
"Hol forrás csörgedez,
Egy jámbornak áll kis kápolnája,
Nyilt, födetlen; ég mosolyg le rája
Egy letűzött kard a szent kereszt ott,
És az oltár Isten-adta föld.
(Salamon. Vörösmartytól).
Mint indulatot kifejező szóval vagy kedvesnek találunk valakit, pl. Isten adta kis barnája, beh illett a csókom rája, (népd.); vagy pedig valamit roszalunk, pl. Isten adta vize, se bűze, se íze. Isten adta koldúsa, mindig alkalmatlankodik rajtam. A két értelem közti különbség a kiejtés hangoztatásában rejlik; t. i. az első értelemben a kifejezést vidoran, gyorsan; az utóbbiban pedig vontatva hangoztatjuk. Fölveszi a névragokat is, pl. Ne higy a leánynak, az isten adtának. (Népd.).