, ISMERET, (ős-me-er-et) fn. tt. isméret-ět, harm. szr. ~e. Tudalom, melyet bizonyos tárgyról érzékeink által vagy közvetlen szerzünk, vagy annak más tárgyaktól különböztető jeleit közvetve csak gondolatunkban tüntetjük elménk elé, csak képét idézzük vissza, mi által a képlet, tárgyától mintegy külön válni látszik. Az isméret két tényező eredménye, ú. m. az ismerő alanyé és az ismert tárgyé. Alapos, világos, rendszeres ismeretekkel birni. Új ismereteket szerezni. Önmagunk ismeretére jutni. Ismeret elvei. Ismeretek tára. Hasznos ismeretek. Lelki ismeret, vagyis erkölcsi belső állapotunk tudata, s azon belső sugalom, mely részint természeti ösztön szerént, részint az elfogadott erényszabályoknál fogva tudtunkra adja, mi legyen erkölcsileg jó és rosz, s itélő erejével mintegy biráskodik tetteink fölött, honnan köz nyelven és tréfásan kisbiró-nak mondjuk. V. ö. LELKIÖSMERET.