, (német Schlaggold?) fn. tt. islóg-ot, harm. szr. ~ja. Ékszerül szolgáló boglár, csillagocska, pl. a lószerszámokon vagy bútorzatokon. Az napon elveszi az Úr a saruk ékességét és az islógokat. (Isai. 3. 18. Káldi). Úgy látszik, egy eredetü az islang szóval. V. ö. ISLANG, SALANG.