, fn. tt. iskolát, harm. szr. ~a. Görögül σχολη, latinul schola, németül Schule, régi felső németben scuala, scola, spanyolul escuela, portugal nyelven escola stb. A hellén nyelvben a σχειν (tartani) szótól származtatva am. nyug, szabad idő (a német Musze), mely a tudományokra fordíttathatik; 1) tartós foglalkodás, különösen tanulmányozás; 2) tanulás helye. Mint idegen eredetü szó helyett ujabb időkben a magyar tanoda kapott fel: a köz nyelvben mindazáltal szokottabb az iskola. Kis iskola, nagy iskola. Falusi, városi iskola. Faiskola, lóiskola. Iskolába járni. Pesten jártam iskolába, térdig jártam a rózsába. (Népd.). Iskola mellé járni. Ő is elment az iskola mellett. Ma nincs iskola. Máskép: oskola. Egyébiránt l. TANODA.