, (ir-t-ó) mn. tt. irtó-t. Oly eszközökről mondjuk, melyek által az irtás véghez vitetik, pl. irtó kés, irtó kapa. Átv. ért. irtó háboru, mely az ellenséges ország lakóinak kiölésére, elpusztítására törekszik. Öszve is szokták írni: irtókapa, irtóháború. Főnevül használtatván jelenti azon személyt, ki irt, vagy irtani szokott. Irtókat küldeni a vetésbe, erdőbe. Az irtók kihúzzák a fák töveit is.