, (ir-om-t) önh. m. iront-ott, htn. ~ni v. ~ani, par. ~s. Székelyeknél am. szapora, sebes léptekkel halad. Egy törzsű az iramlik, iramodik ugyanazon eredetű igékkel. Iram nálok: irom; innen iramt lesz iromt, s az m a t előtt n-né változván (mint rom-t, bom-t stb.): iront.