, (ir-om-b-a) mn. tt. irombát. Tiszavidéki és erdélyi tájszó; mondják oly tyúkról, melynek pettyegetett tollai vannak; kendermagos tarka tyúk. Néhutt: ilomba. Gyöke a festést jelentő ír, melyből a bőséget jelentő om (öm) képzővel lett irom, azaz sok festés, sok petty, s innét: iromó v. iromú, irom-v, irom-b, irom-b-a, mint: gom, gomu, gom-v, gom-b, gom-b-a; dom-, dom-u, dom-v, dom-b, és innen helység neve Dom-b-a stb.