, (isten-káromlás) ösz. fn. Szó vagy beszéd, mely által valaki Isten irányában méltatlanul nyilatkozik, mely által az Istent holmi becstelen czimekkel illeti vagy tökéletlenségeket tulajdonít neki, pl. ki az Istent igaztalannak, személyválogatónak mondja stb. l. KÁROMOL, KÁROMKODIK.