, fn. tt. istály-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Bányászati műszó, a német Stollen után alakítva, s jelent meneteles földalatti utat, melyet a hegybe ásnak, részént a víz kivezetésére, részént fris levegő nyerése végett, részént közlekedésül. Magyarosan: bányaalag, vagy egyszerüen: alag.