, ISMERŐS, (1), (ős-me-er-ő-es) mn. tt. ismerős-t v. ~et, tb. ~ek. Akit vagy amit ismerünk, vagy legalább ismerni látszunk; ki hasonlít valakihez, kit ismerünk. Két ismerős és egy ismeretlen utassal találkoztam. Ejnye be ismerős hang ez. Ismerős házba menni. Ismerős darabot játszani a szinpadon.