, ISMERÉS, (ös-me-er-és) fn. tt. ismérés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A gondolkozó ész működése, melynél fogva a tárgyakról fogalmakat szerez, itéletet hoz, s okoskodik. Köz értelemben tudomás, mely által a tárgyakat az emlékezetben felfogott s egybekapcsolt jegyeiknél fogva megkülönböztetjük. V. ö. ISMÉR.