, (ir-t-ó-oz-ás) fn. tt. irtózás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Gyöke ir, mennyiben megrázkodó ijedést fejez ki, az i gyökelem t. i. mozgást, az r pedig rázkódást jelentvén, minthogy az irtózás csakugyan am. rázkódással és undorral vegyes erősebb ijedés. Irtózással hallottam a szörnyü eseményt. Irtózás futott végig rajtam.