, (ir-ány-oz-at-i) mn. tt. irányzati-t, tb. ~ak. Irányzatot illető, arra vonatkozó, bizonyos irányzattal biró. Különösen: irányzati költemény, mely nem csupán arra törekszik, hogy a széptan általános igényeit kielégítse, hanem bizonyos mellékeszme kifejtését tűzte ki tárgyul. Irányzati regények (tendentialis).