, (ir-ány-oz-at) fn. tt. irányzat-ot, harm. szr. ~a. 1) Valaminek bizonyos czél felé igazított, intézett állapota. Ugyanazon irányzatban menni. Más-más irányzatban repülő madarak. 2) Szellemi működés állapota, midőn a működő erők valamely kitüzött czélra törekesznek. 3) A delejtűnek bizonyos irány felé hajlott állapota.