, (in- v. im-t-ő) mn. tt. intő-t. Aki int, figyelmeztet, valamire nézve ovatossá tesz. Átv. ért. mondjuk tárgyakról is, mely esetben öszvetett szót alkot, pl. Intőlevél, intőbeszéd. Intőjelek. Mint főnév jelent személyt, ki int, figyelmeztet stb., pl. Intő által emlékeztetni valakit az adósság megfizetésére.