, (jor-og-al-om-az) önh. m. irgalmaztam, ~tál, ~ott. Elemzésileg véve átható ige volna, mert az -alom, -elem képzőjü nevekből ilyenek alakulnak, pl. hatalmaz, rágalmaz, ótalmaz, jutalmaz, szidalmaz, tilalmaz, védelmez stb. De köz szokás szerént irgalmaz önható, mely tulajdonságát valószinüleg a latin miseror után vette föl az egyházi nyelvből, hol a miserere nobis, így van fordítva: irgalmaz nekünk, holott nyelvünk természete szerént jobb volna: irgalmazz (irgalommal illess, fogadj) minket. Így lett a parce nobis domine, uram kegyelmezz nekünk, e helyett: kegyelmezz minket, azaz kegyelembe fogadj, kegyelemmel illess minket. Egyébiránt jorgat v. irgat a régi könyörgésben szintén latinosan tulajdonító ragot vonz: hogy jorgasson ő neki.