, (jor-og-al-om-as) mn. tt. irgalmas-t v. ~at, tb. ~ak. Ki másnak baján, nyomoruságán szánakozik, fájdalmiban, szenvedésiben részt vesz; ki a megbántónak, bűnösnek megbocsát, azaz méltó büntetését, s a vele járó szenvedéseket elengedi. Irgalmas barátok, szüzek, kik a betegeket ápolják. Irgalmas Isten, ki nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megjobbuljon és idvezüljön. Irgalmas ellenség. Nem ér egy irgalmas kiáltást. (Km.). V. ö. IRG.