, elavult vagy elvont törzsök, melyből irgalom, irgalmas stb. származékok erednek. Révai szerint főnév, am. misericordia; de hihetőbb, hogy elavult gyakorlatos ige, s rokon képzésü a sürg, fürg, forg, csurg stb. igékkel. A régi halotti beszédben: jorg, t. i. a jorgat (irgalmaz) származékban, minélfogva gyöke alkalmasint: jó, melyből lett jor, s öszvehúzva ir, (mint juhász, ihász, jonkább inkább). Alapértelme: jóakaró érzés, könyörülő indulat.