, (jor-og-al-om) fn. tt. irgalmat. Szív érzelme, kegyes indulat, melyet mások szenvedéseinek, bajainak rokon érzete gerjeszt bennünk. Különösen hajlam, melynél fogva a bűnösöknek érdemlett büntetéseit elengedni készek vagyunk. Légy irgalommal hozzám. Irgalomért könyörögni. Irgalmat nyerni a halálra itélt számára. Isteni, mennyei irgalom. Isten irgalmából. Régiesen, mint minden -alom (elěm) végzetü főneveknél az o (s ě) az alanyesetben is kiesett: irgalm.