, (ir-am-ik) k. m. iram-tam, ~tál, ~t v. ~ott. Sebesen fut, elfut.
"Néz Ilma s zavartan iramni akar;
Oly édesen esdik az ifjú:
Ó lyánka! szemed nyila szívbe talált,
Kéj rengeti habjait és bú.
Kisfaludy K.
Különösen, nagyobb négylábu állatokról, vadakról mondják, midőn az üldözők elől sietnek. Máskép: iramlik, iramodik, iramoszik, iramúl. Szorosabb ért. bizonyos vonalban, és czél felé fut, mi kitünik azon eszmerokonságból, mely az iramik és irány szók között van.